2016. január 13., szerda

Koreai közmondások

A karácsony nálunk könyv nélkül nem karácsony, ezért nem okozott nagy meglepetést sem az, hogy könyv, sem az hogy Koreával kapcsolatos könyv csücsül a fa alatt számomra. Így összekötvén a kellemest a hasznossal, beszélnék a koreai közmondásokról, ugyanis ezzel foglakozik az az ominózus könyv.

Először is tisztázzuk a fogalmakat. Mi a szólás? Mi a közmondás?

Szólás: "Olyan közkeletű és a stílust szemléletesebbé, hangulatosabbá tevő állandósult szókapcsolat, amelynek jelentése pusztán elemeinek jelentéséből rendszerint nem érthető, és amely általában önmagában nem teljes mondat. Pl.: falra borsót hány, kivágja a rezet, ráncba szed.
A szóláshasonlat olyan, rendszerint hasonlat alakú szólás, amelyben a hasonlított megőrizte eredeti jelentését, a második tag pedig többé-kevésbé elhomályosult jelentésű, s gyakran csak nyomósításra, fokozásra használjuk. Pl.: Ártatlan, mint a ma született bárány."

Közmondás: "Olyan sokszor használt (idézett) mondat v. mondat értékű szókapcsolat, amely általános életbölcsességet, igazságot rövid, találó nyelvi formában fejez ki (pl.: Sok kicsi, sokra megy. Addig hajlítsd a fát, míg fiatal!). A közmondásnak jelentős stilisztikai és nyelvtörténeti értéke van. Indokolt használata színesíti beszédünket, írásunkat."
(http://www.kislexikon.hu/kozmondas_a.html#ixzz3x6h1ElDq)

A különbség talán az közöttük, hogy a szólások hangulati elemek a beszédben, sokkal árnyaltabbá vagy humorosabbá tudjuk velük tenni a mondandónkat, valamihez kötni kell őket, hogy működjenek. Ezzel szemben a közmondások "készen vannak", azaz önmagukban hordozzák a mondanivalót. Olyan alapigazságok, melyek a mai napig érvényesek, tanítanak minket.

A közmondások mégis kettős természetűek, egyrészt gyökeresen kötődnek az adott nép kultúrájához, hiszen ahhoz, hogy valami közmondássá váljon hosszú idő szükséges, így magukban hordozzák az adott nép esszenciáját. Mégis, mintha tudnák fontosságukat, mindenkit tanítani akarnak, saját nemzetük fiait, lányait és a kívülállókat egyaránt. Ezt érezvén, mindenkihez el tud jutni a mondanivalójuk, közel érezzük őket magunkhoz.

Ha koreai közmondásokról beszélünk nem mehetünk el - itt sem - szó nélkül  a kínai hatás mellett. A távol-keleti, Kína központú kultúrkör országaiban a kínai nyelv igen nagy hatással volt az ide tartozó országok, Korea, Japán és Vietnám nyelvére. Egészen a 19. század végéig hivatalos nyelvként élt. Hatása elsősorban a szókészlet és az állandósult szókapcsolatok terén figyelhető meg. A szókészletnek mintegy ötven százaléka kínai eredetű. Éppen ezért a közmondások is két csoportra tagolhatók: kínai eredetűek és kínai elemekből szerkesztettek. 

A kínai eredetű közmondások általában négy szótagúak, és általában nem fordítják le koreaira, tehát kínai nyelven és írással szerepelnek a közmondásgyűjteményekben,  előfordul azonban, hogy a legismertebbeket lefordítják, ebben az esetben párhuzamosan él egymás mellett a két változat.

A közmondások mai koreai neve szoktam, azaz népi mondás. Emellett több régebbi elnevezés is fennmaradt: kumon (arany szavak), kjogon (bölcs szavak), ion (közös szavak). A koreai nyelv kínai nyelvű közmondásainak elnevezése kosza szongo (régi, kész kifejezések) vagy hancca szongo (kínai írású, kész kifejezések). 

Magyar lelkülettel nem nehéz megérteni a legtöbb koreai közmondást, hiszen a hasonló társadalmi, gazdasági helyzetek hasonló gondolatokat szülnek. Ennek értelmében sok koreai közmondásnak létezik magyar verziója. 
Pl.: Ki korán kel, boldogságra lel. = Ki korán kel, aranyat lel.
Ha mást akarsz a vízbe lökni, te esel bele először. = Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Ha el akarod ejteni a tigrist, be kell menned a barlangjába. = Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Ha emlegeted a tigrist, megjelenik. = Ne fesd az ördögöt a falra.

Ahogyan az látszik, a tigris egy gyakori félelmet keltő motívum a koreai nép kultúrában. Ennek meg is van az oka. Korea északi fele Szibériával határos, ezért arra a szibériai tigris felbukkanása valós probléma volt, és a mai napig az.

Vannak olyan közmondások is, melyhez erősen ajánlott a koreai kultúra ismerete ahhoz, hogy megértsük. Pl.: Szöulba megy, és ott Kim urat keresi. Ehhez tudni kell, hogy Koreában a Kim vezetéknév olyan gyakori, mint nálunk a Horváth, Kovács vagy Kiss. Tehát ennek a magyar megfelelője: Tűt keres a szénakazalban.
Vagy: A szerzetesek országában kontyot keres. A buddhista szerzetesek kopaszok, tehát ennek a jelentése, hogy ott keresi, ahol nincs.

Lee Jeyson koreai kutató több kategóriát megkülönböztetett, amikor a falusi társadalomhoz kapcsolódó közmondásokat vette górcső alá (Lee Jeyson. Korean preverbs. In: Ho-min Sohn szerk. Korean Language in Culture and Society. University of Hawaii Press. 2006.):

1. Vulgáris, trágár: Ha szapora a fingás, már közeli a szarás.
2. Opportunista, ezért két eltérő szemlélet is létezik ugyanarról: Amilyen az apa, olyan a gyereke. <=> Az apa ilyen, a gyerek olyan.
3. Felsőbb rétegekkel való szembefordulás: Három nagy veszedelem van a világon:urak, tigrisek, kígyók.
4. Buddhista szerzetesek elmarasztalása: Ha veszedelem jő, a szerzetes Buddha mögé bújik.
5. Nyomorúság, nélkülözés: Éhezz három napig, a negyediken lopni fogsz.
6. Beletörődő fatalizmus: Ha hordóba bújsz is, a sorsod megtalál.
7. Gazdagság utáni vágy: Ha van pénzed, még a szűzlány tökét is megveheted.
8. Patriarchális kultúrában a női szerep: Ha lányt szül, kétszer sír az anyja. De létezik ilyen is: Özvegyember tudja csak, mennyit dolgozott a felesége.

A sok beletörődő, melankolikus tartalom mellett azért létezik életigenlő, reménnyel teli is: Lehet hosszú az éjszaka, de sosem tart örökké.

Kötelezően ajánlott irodalom: Sári László (szerk.). Koreai közmondások. Kelet Kiadó. 2014.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése