A felnőtt színezőkönyvek már Koreában is hódítanak

Világszerte óriási népszerűségnek örvendenek a felnőtt színezőkönyvek, melyeket a napi mókuskerékben megfáradt, stresszes emberek számára találtak ki. Gondolom én. Személy szerint, nekem pont nem lenne türelmem aprólékosan színezgetni, ha stresszes vagyok, de mindenki máshogyan vezeti le a feszültséget, de nem is ez a lényeg. Tény, hogy nagyon szépek ezek a kiadványok, és tehetséges illusztrátorok dolgoznak rajtuk, és hát lássuk be, meg is érdemelték, hogy nekik is legyen egy olyan területük, amivel kitörhetnek, és ha ügyesek, nagy népszerűségre tehetnek szert.

Jelenleg a legnépszerűbb még mindig Johanna Basford "Titkos kert" (Secret Garden) és "Elvarászolt erdő" (Enchanted Forest) művésznévre keresztelt könyvei, de például már Dél-Koreában is a saját kezükbe vették az ügyet helyi illusztrátorok, és elkezdtek kiadni eredeti koreai műveket, a koreaira fordítottak mellé (bár nem igazán értem, hogy ezeket a könyveknek miért kellenek fordítások...).

Már a koreai celebek is ezen könyvek rajongói közé tartoznak, egész pontosan Suwa Hers című könyvének, amiben minden előfordul, ami egy sztereotipikus huszonéves nőről eszünkbe jut (döbbenet a címből kiindulva:)), úgymint divat, smink és egyebek, nem mintha ez baj lenne. :) 

Suwa és Taeyeon (SNSD)

Egyre több és több tematikus kiadványjelenik meg, mint például cicabarátoknak, leendő anyukáknak, hősszerelmeseknek és így tovább. Valószínűleg a kör még bővülni fog, a kérdés az, hogy meddig tart ennek a hullámnak a lendülete, és akkor is lesz-e a piaca, ha éppen nem számít hipertrendinek.

Forrás: http://kpopfighting.com/2015/07/22/adult-coloring-books-gain-popularity-among-korean-celebrities/

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Adott egy koreai-amerikai nő, a koreai háború borzalmaival megvert családi háttérrel, aki hoz egy kétesélyes kimenetelű döntést: Észak-Koreába utazik angolt tanítani, és az ott tapasztaltakat lejegyzi és megosztja a világgal.

Hálás téma, nehéz megvalósíthatóság. Aki  egy kicsit is fogékony a politikára, történelemre vagy csak egyszerűen érdeklődik a nagyvilág és az elzárt kultúrák iránt, felkapja a fejét Észak-Koreára, és biztosan el is akarja olvasni a könyvet. 

És hogy miért nehéz a megvalósítás? Aki egy kicsit is fogékony a politikára, történelemre....etc. biztosan hallott már a Kim Ir Szen által megalapított diktatórikus államról, amit természetesen ott nem így neveznek, hanem dzsucsénak, ami tulajdonképpen egy autarkikus politikai és bizonyos szintig vallási eszme is. A világtól elzárt gazdasági forma olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag mindentől elzárták az embereket, álhíreket kapnak a világról, nem utazhatnak sehová és istenként tekintenek kedves vezetőjükre és annak felmenőire. 

A turisták számára létrehoztak egy kirakatvárost, kiváló statisztákkal az utcákon, akik elhitetik a naiv turistákkal, hogy minden rendben van, az emberek elégedettek és boldogok. Rengeteg hírt hallani arról, hogy mennyire pórul tud járni az, aki nem készíti fel magát eléggé Észak-Koreából, és buliból elmegy oda szétnézni, és közben úgy kerül munkatárborba - valószínűleg élete végéig -, hogy nem is érti, hogy mit követett el. Nem is olyan régen egy 21 éves amerikai fiút ítéltek 15 év munkatáborra, amiért elemelt egy politikai zászlót egy hotelből. És ez csak egy ok a sok közül, többek között például azért is bíróság elé kerülhet az ember, ha a nagyvezérek szobrai előtt el meri magát mosolyogni, tehát vitathatatlanul észnél kell lenni. 

Suki Kim tehát egy ilyen légkörben hazárdírozott az életével, miközben ráadásul halmozottan hátrányos volt, hiszen amerikai dél-koreai, és hát lássuk be, egy is elég lenne a kettő jelző közül ahhoz, hogy állandóan megfigyelés alatt tartsák az embert.

Suki Kim 13 éves koráig Szöulban élt, majd Amerikába költöztek a szüleivel. A koreai háború az ő családját sem kímélte, családja ketté szakadt, rokonai tűntek el nyomtalanul Észak-Koreában, erről részletesen ír könyve elején. Nem csoda tehát, hogy egész életében foglalkoztatta Észak-Korea, újságíróként számtalanszor járt is ott. Később jelentkezett a Phenjani Műszaki Egyetem tanári állására, és 2011-ben fél évig tanított ott angolt a phenjani hallgatóknak.

Érdekes és megrázó végigélni vele együtt a magány és a paranoia minden formáját. Állandó készenlétre és bizalmatlanságra volt szükség, sohasem lehetett tudni, hogy csak kíváncsiságból kérdeznek tőle valamit, vagy tesztelni próbálják, hogy később bemárthassák. Ez azonban a hallgatók életének is szerves része, ha rosszat szólnak vagy vétenek, társaiknak kötelességük jelenteni azt.

Internet nincs, intranet is csak a kiváltságosoknak. Kalózfilmek jutnak be az országba, de különösebben nem érdekli őket, nem hisznek el semmit, amit nem a propaganda ad be nekik. Az agymosás teljes!

A könyv azonban nem csak erről szól, hanem általa beleláthatunk egy kicsit az ott élő fiatalok életébe, gondolataiba, egy kicsit közelebb juthatunk hozzájuk. Ez egy olyan része a könyvnek, amivel én személy szerint még nem találkoztam Észak-Koreával kapcsolatban

De még emellett sem szabad elfeledkezni a tényekről:

"Meg kell értenünk, hogy Észak-Korea a valaha létezett legkegyetlenebb elnyomó rendszer. Nem hasonlítható semmi máshoz, a Szovjetunióhoz sem, mert itt még az elit sem élvez kiváltságokat." (Suki Kim)

Interjú Suki Kimmel: http://hvg.hu/kultura/20150506_Suki_Kim

További könyvek Észak-Koreáról: http://www.theguardian.com/world/2014/may/29/the-best-books-on-north-korea

Könyv megvásárlása: http://bookline.hu/product/home.action?_v=Suki_Kim_Nelkuled_mi_sem_vagyunk_Elet_az_eszak_koreai_diktatura_elit_egyetemen&id=278270&type=22

Koreai közmondások

A karácsony nálunk könyv nélkül nem karácsony, ezért nem okozott nagy meglepetést sem az, hogy könyv, sem az hogy Koreával kapcsolatos könyv csücsül a fa alatt számomra. Így összekötvén a kellemest a hasznossal, beszélnék a koreai közmondásokról, ugyanis ezzel foglakozik az az ominózus könyv.

Először is tisztázzuk a fogalmakat. Mi a szólás? Mi a közmondás?

Szólás: "Olyan közkeletű és a stílust szemléletesebbé, hangulatosabbá tevő állandósult szókapcsolat, amelynek jelentése pusztán elemeinek jelentéséből rendszerint nem érthető, és amely általában önmagában nem teljes mondat. Pl.: falra borsót hány, kivágja a rezet, ráncba szed.

A szóláshasonlat olyan, rendszerint hasonlat alakú szólás, amelyben a hasonlított megőrizte eredeti jelentését, a második tag pedig többé-kevésbé elhomályosult jelentésű, s gyakran csak nyomósításra, fokozásra használjuk. Pl.: Ártatlan, mint a ma született bárány."

(http://www.kislexikon.hu/szolas.html#ixzz3x6gR7PTK)

Közmondás: "Olyan sokszor használt (idézett) mondat v. mondat értékű szókapcsolat, amely általános életbölcsességet, igazságot rövid, találó nyelvi formában fejez ki (pl.: Sok kicsi, sokra megy. Addig hajlítsd a fát, míg fiatal!). A közmondásnak jelentős stilisztikai és nyelvtörténeti értéke van. Indokolt használata színesíti beszédünket, írásunkat."

(http://www.kislexikon.hu/kozmondas_a.html#ixzz3x6h1ElDq)

A különbség talán az közöttük, hogy a szólások hangulati elemek a beszédben, sokkal árnyaltabbá vagy humorosabbá tudjuk velük tenni a mondandónkat, valamihez kötni kell őket, hogy működjenek. Ezzel szemben a közmondások "készen vannak", azaz önmagukban hordozzák a mondanivalót. Olyan alapigazságok, melyek a mai napig érvényesek, tanítanak minket.

A közmondások mégis kettős természetűek, egyrészt gyökeresen kötődnek az adott nép kultúrájához, hiszen ahhoz, hogy valami közmondássá váljon hosszú idő szükséges, így magukban hordozzák az adott nép esszenciáját. Mégis, mintha tudnák fontosságukat, mindenkit tanítani akarnak, saját nemzetük fiait, lányait és a kívülállókat egyaránt. Ezt érezvén, mindenkihez el tud jutni a mondanivalójuk, közel érezzük őket magunkhoz.

Ha koreai közmondásokról beszélünk nem mehetünk el - itt sem - szó nélkül  a kínai hatás mellett. A távol-keleti, Kína központú kultúrkör országaiban a kínai nyelv igen nagy hatással volt az ide tartozó országok, Korea, Japán és Vietnám nyelvére. Egészen a 19. század végéig hivatalos nyelvként élt. Hatása elsősorban a szókészlet és az állandósult szókapcsolatok terén figyelhető meg. A szókészletnek mintegy ötven százaléka kínai eredetű. Éppen ezért a közmondások is két csoportra tagolhatók: kínai eredetűek és kínai elemekből szerkesztettek. 

A kínai eredetű közmondások általában négy szótagúak, és általában nem fordítják le koreaira, tehát kínai nyelven és írással szerepelnek a közmondásgyűjteményekben,  előfordul azonban, hogy a legismertebbeket lefordítják, ebben az esetben párhuzamosan él egymás mellett a két változat.

A közmondások mai koreai neve szoktam, azaz népi mondás. Emellett több régebbi elnevezés is fennmaradt: kumon (arany szavak), kjogon (bölcs szavak), ion (közös szavak). A koreai nyelv kínai nyelvű közmondásainak elnevezése kosza szongo (régi, kész kifejezések) vagy hancca szongo (kínai írású, kész kifejezések). 

Magyar lelkülettel nem nehéz megérteni a legtöbb koreai közmondást, hiszen a hasonló társadalmi, gazdasági helyzetek hasonló gondolatokat szülnek. Ennek értelmében sok koreai közmondásnak létezik magyar verziója. 
Pl.: Ki korán kel, boldogságra lel. = Ki korán kel, aranyat lel.
Ha mást akarsz a vízbe lökni, te esel bele először. = Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Ha el akarod ejteni a tigrist, be kell menned a barlangjába. = Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Ha emlegeted a tigrist, megjelenik. = Ne fesd az ördögöt a falra.

Ahogyan az látszik, a tigris egy gyakori félelmet keltő motívum a koreai nép kultúrában. Ennek meg is van az oka. Korea északi fele Szibériával határos, ezért arra a szibériai tigris felbukkanása valós probléma volt, és a mai napig az.

Vannak olyan közmondások is, melyhez erősen ajánlott a koreai kultúra ismerete ahhoz, hogy megértsük. Pl.: Szöulba megy, és ott Kim urat keresi. Ehhez tudni kell, hogy Koreában a Kim vezetéknév olyan gyakori, mint nálunk a Horváth, Kovács vagy Kiss. Tehát ennek a magyar megfelelője: Tűt keres a szénakazalban.
Vagy: A szerzetesek országában kontyot keres. A buddhista szerzetesek kopaszok, tehát ennek a jelentése, hogy ott keresi, ahol nincs.

Lee Jeyson koreai kutató több kategóriát megkülönböztetett, amikor a falusi társadalomhoz kapcsolódó közmondásokat vette górcső alá (Lee Jeyson. Korean preverbs. In: Ho-min Sohn szerk. Korean Language in Culture and Society. University of Hawaii Press. 2006.):

1. Vulgáris, trágár: Ha szapora a fingás, már közeli a szarás.
2. Opportunista, ezért két eltérő szemlélet is létezik ugyanarról: Amilyen az apa, olyan a gyereke. <=> Az apa ilyen, a gyerek olyan.
3. Felsőbb rétegekkel való szembefordulás: Három nagy veszedelem van a világon:urak, tigrisek, kígyók.
4. Buddhista szerzetesek elmarasztalása: Ha veszedelem jő, a szerzetes Buddha mögé bújik.
5. Nyomorúság, nélkülözés: Éhezz három napig, a negyediken lopni fogsz.
6. Beletörődő fatalizmus: Ha hordóba bújsz is, a sorsod megtalál.
7. Gazdagság utáni vágy: Ha van pénzed, még a szűzlány tökét is megveheted.
8. Patriarchális kultúrában a női szerep: Ha lányt szül, kétszer sír az anyja. De létezik ilyen is: Özvegyember tudja csak, mennyit dolgozott a felesége.

A sok beletörődő, melankolikus tartalom mellett azért létezik életigenlő, reménnyel teli is: Lehet hosszú az éjszaka, de sosem tart örökké.

Kötelezően ajánlott irodalom: Sári László (szerk.). Koreai közmondások. Kelet Kiadó. 2014.