Gumiho, avagy a kilenc farkú róka meséje

My Girlfriend is a Gumiho

Mindjárt itt a karácsony. Hogy ez miért kapcsolódik egy kilenc farkú rókához, rögtön megmagyarázom. Nálam a karácsonyi hangulat eljövetele nem korlátozódik a szigorúan karácsonyi témájú dalokhoz, mesékhez, filmekhez, hanem gyakorlatilag bármitől elkaphat a karácsonyláz, ami egyszer valahogyan a karácsonyi időszakban talált rám, és kellemes élményt adott. Így vagyok a kedves (vagy nem oly kedves) gumihóval is, mivel pont egyszer karácsonykor néztem meg egy kellőképpen idealizált gumiho interpretációt, de az ünnepek alkalmából jól is esett ez a fajta naiv romantikus megközelítés.

Szegény róka így nekem ünnepi szimbólummá avanzsált, így ha már karácsony, ha már koreai kultúra, akkor jöjjön a gumiho meséje! 

A gumiho alakja nemcsak a koreai, hanem a kínai (huli jing) és japán (kitsune) mesékben és legendákban is megjelenik. A japán és a koreai kultúra is a kínai mitológiából vette át - mint oly sok minden mást is. Egy róka alak, aki ha 1000 évet él, gumihóvá válik. Bármivé átváltozhat, de általában egy gyönyörű, fiatal nő képében jelenik meg, így könnyűszerrel elcsábítja a férfiakat, majd ezután megeszi a májukat vagy a szívüket. Alapvetően az a nagy különbség a kínai-japán és a koreai szemléletben. Az előbbiekben a rókaszellem lehet pozitív és negatív is, sokszor nagy bölcsességgel, tartással és ambíciókkal megáldott lény, míg a koreai történetekben egy kegyetlen karakter, ami emberi húsért-vérért áhítozik. A rókaszellem imidzse oly módon megromlott Koreában, hogy a későbbi irodalmi alkotásokban már félig ember, félig róka képében járta a temetőket éjjelente, és kiásta az embereke szívét. 

Számos legenda jelent meg a Myths and Legends from Korea: An Annotated Compendium of Ancient and Modern Materials című gyűjteményben, ahol a történetek alapján elmondható, hogy akkor is volt valami rókaszerű a megjelenésükben, amikor emberi alakot öltöttek, de ennek ellenére előfordult, hogy még annak a lánynak az anyja sem látta a különbséget, akinek az alakját felvette. 
Misztikus lény, ami/aki számos alkotót megihletett. Készültek róla könyvek, filmek, de még képregények és videójátékok is. A koreai képregényeket, azaz manhwák közül kettőt, a filmek közül szintén kettőt emelnék ki, bemutatván, hogy mennyire eltérő feldolgozások születtek.

Az első manhwa a Shin Gumiho, ami egy romantikus történet. Már főhősünk neve is arról árulkodik, hogy itt nem a folklórban megszokott vérszomjas rókaszellemmel fogunk találkozni, ugyanis a "shin" jelentése új, a "gumiho" jelentése pedig régi róka. Shin Gumiho nagy vágya, hogy emberré váljon, azért, hogy megtartsa ígéretét annak, akit egykoron szeretett. Mielőtt azonban még emberré válna, egy bosszúálló démonvadász a lelkét egy kardba zárja. Később ez a kard egy fiatal fiúhoz kerül,  Gumiho feléled és a kaland elkezdődik! 
(Megjelenés éve: 2009, szerző: Han Hyun Dong)


A második képregényben, mely az Oh, My Romantic Gumiho címet viseli, szakítanak a klasszikus gyönyörű-fiatal-lány gumiho elképzeléssel, ugyanis ebben az esetben a kedves gumiho hímnemű. A történet szerint Ji Eun több éve randizgat Gyuhóval, aki egyszerűen tökéletesnek tűnik, de természetesen van egy kis bibi ebben a tökéletességben: Gyuho 700 éves, egy gumiho, el akarja venni feleségül és különösen nagy érdeklődást mutat a lány mája iránt. Ji Eunnak tetszik Mr. Tökély, és a Twilight-szerű viszony is, de kérdéses, hogy ez a valóságban is annyira romantikus-e.

(Megjelenés éve: 2010, szerző: Kim Yeong Mi)

Jöjjenek a filmek, két egészen eltérő stílusú. 

Az első film kötődik az eredeti gumiho elképzeléshez, tehát egy horror film, mely a The Fox with Nine Tails címet viseli. A történet alapja megegyezik a legtöbbel, Harah, a gumiho szeretne emberré válni, és ehhez kell neki egy férfi, akinek kitépheti és megeheti a máját, közben beleszeret ebbe az emberbe, Hyukba Eddig semmi izgalmas és kevésbé romantikus nem lenne a sztoriba. Közben azonban üldözi egy alak a pokolból, aki el akarja pusztítani, és a film hangulata ebben az esetben a legkevésbé sem aranyos vagy naiv. Ettől a feldolgozástól még nekem sem lesz karácsonyi hangulatom! :D

A másik film egy zenés vígjáték, a The Fox Family. A történet középpontjában egy gumiho család áll (meglepő fordulat a cím után :D), akik alattomos céloktól vezérelve a hegyekből a városba költöznek. Tudniillik, ahhoz hogy emberré váljanak - mely nekik is nagy vágyuk - emberi májra van szükségük, melyet napfogyatkozáskor kell elfogyasztani, és erre ezer évente csak egyszer van lehetőség. Hogy az emberek közelébe férkőzhessenek cirkuszt alapítanak, de az egyetlen ember akihez közel kerülnek Gi Dong, akibe ráadásul az egyik rókalány beleszeretett...

Mi a közös tehát a koreai rókaszellemekben? Veszélyesek, emberré vagy halhatatlanná akarnak válni, kicsit sajnálnivalóak és túl gyakran lesznek szerelmesek. :)

Végezetül, ezen a vonalon maradva és egyben keretet adva a mesének egy kis zene:

További érdeklődőknek: 
https://en.wikipedia.org/wiki/Kumiho
http://www.pantheon.org/articles/k/kumiho.html

A koreai irodalom megközelíthetősége - Vol. 2

Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben említettem, egy távoli kultúra (földrajzilag és egyéb szinteken is) elérése esetén az internet szerepe elvitathatatlan. Ma már nem kell órákig a könyvtárban rostokolnunk a cédulakatalógusok felett, hanem elég a megfelelő szavakat a megfelelő helyre bepötyögnünk, és máris miénk a világ. Ha az nem is, de a keresett információ, vagy legalább a kiindulópont igen. Sőt, elgondolkodtató, hogy azokat a könyveket, melyeket olvasunk, valaki saját utazása alapján megírta, vagy a szótárt, melyet fordításhoz segítségül veszünk, valaki összeállította.

Ha szigorúan vesszük az irodalom fogalmát, akkor sem tudjuk igazán szigorúan venni. Arra gondolok ezzel, hogy egy szépirodalmi alkotásnak szinte minden esetben van egy elemzése, az elemzéseknek egy összefoglaló kötete vagy egy bibliográfia a témában, vagy akár a szépirodalmi művek ilyen-olyan szempontból létrehozott jegyzéke. Hiszen éppen ez az irodalomtudomány lényege, és ettől olyan szép az irodalom, szabad és csapongó.

Ezért nehéz magam bármiféle korlátozás alá vetni, amikor azokat a forrásokat elemzem, amik által közelebb kerülhetünk a koreai irodalomhoz, akár az internet előtt, akár az internet után.

Több olyan forrást is találunk az interneten, melyek abban segítenek minket, hogy egy összefüggő képet kapjunk a koreai irodalomról a kezdetektől napjainkig. Sokan nem tartják hiteles vagy megbízható forrásnak a Wikipédia szócikkeket, de személy szerint én kedvelem őket, főleg, ha csak tájékozódni szeretnék valamiről, és nem szeretném beépíteni az ott talált információkat egy tudományos munkába. Az általam vizsgált témakörben is készült egy szócikk, ahol meglehetősen alaposan és részletesen számba veszik a koreai irodalmat. Ez a cikk kiindulási alapnak tényleg tökéletes.

Emellett elérhető az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban a Korunk című folyóirat 1932. évi májusi lapszáma, mely szintén összefoglaló jelleggel foglalkozott a témával. Régi forrás, de az általa tárgyalt téma gyökerei sem változtak sokat az évszázadok, évtizedek során, szintén érdekes olvasmány.

Ezeknél még pompásabb gyűjtemény a Terebess Ázsia Lexikon Koreával foglalkozó szelete, ahol az irodalomtörténet mellett ismerkedhetünk a koreai költészettel, közmondásokkal, népmesékkel, novellákkal, sőt még letölthető tartalmat is belecsempésztek, a Tigris intelmecímű koreai elbeszélés gyűjteményt.

A koreai költészetről az Irodalmi Jelen című folyóiratban is megjelent egy cikk, mely elérhető a honlapjukon. A cikket Lee Gil-Won, dél-koreai költő írta és Stenszky Cecília fordította. Erről az oldalról további témába vágó tartalomra ugorhatunk.

Nagy kedvencem a Xiaolongimnida.hu, melynek szerzője tökéletesen körbejárta már a koreai kultúrát minden oldalról. Természetesen ő is írt egy cikket a koreai irodalomról, szórakoztató és érdekes. A cikk végén ő ajánlja nekünk aKoreai Fordítóintézet honlapját, valamint az Amazon-t, mint továbblépési lehetőséget. Ezek az oldalak angol nyelvűek, mint ahogyan az általuk szolgáltatott tartalom is. Napjainkban a magyarul megjelent koreai szépirodalom száma még nem valami bőséges, a Wikipédia szócikk végén találhatjuk a magyar fordításban megjelent műveket.

Szerencsére azért nem kell kétségbe esni, hogyha az interneten szeretnénk magyar fordítású művekbe botlani. A novellák és versek olvasása sem lehetetlen. A Nagyvilág című folyóiratban Kiss Marcell válogatásával és fordításával jelent meg több koreai novella magyar fordítása. 

A Konfuciusz Intézet honlapjáról letölthető több sidzso vers Hwang Dzsinitől, aki az egyik legismertebb és legkedveltebb koreai költőnő. A versek eredeti szöveggel, valamint nyers- és műfordításokkal is elérhetőek. A fordító természetesen Osváth Gábor.

Hwang Jini

A Magyar Elektronikus Könyvtár sem hagy minket cserben. Itt szintén sidzso versekre bukkanhatunk, melyek Az öt barát éneke címet viselik. A fordító az előzményekből talán már kikövetkeztethető, igen, szintén Osváth Gábor.

Ha valaki hozzám hasonlóan nemcsak az irodalomhoz, hanem a nyelvészethez is vonzódik, akkor ajánlom figyelmébe azt a remek írást, mely a koreai fonetikus írást, és annak jelentőségét elemzi a koreai irodalomban. Találtam még két érdekes cikket, ezek már jóval messzebb visznek a témától, és tényleg csak a bátraknak ajánlom! Az egyik a koreai és más kelet-ázsiai nyelvek viszonyáról szól, a másik pedig a magyar névutórendszert boncolgatja a koreai nyelv szempontjából. Egyik sem könnyű téma, de a maga nemében lenyűgöző.

Ha már internetes környezet, érdemes körülnézni a könyvtárak netes katalógusaiban, az Országos Idegennyelvű Könyvtáréban például a Koreai irodalom tárgyszóval egészen jelentős lista elérhető.

Az előző bejegyzésem végén már feltűntettem egy nagyon részletes bibliográfiát, ezt újra megteszem:Koreanisztika bibliográfia. Emellett az ELTE BTK Gépeskönyvében is elérhető egy másik fajta, ez azonban inkább nyelvészeti jellegű.

Ezek a források kiragadott részletek, amivel azt szerettem volna illusztrálni, hogy milyen sok oldalról (mint honlap és mint szempont) közeledhetünk a koreai irodalomhoz Természetesen ennél még többet is találhatunk, ha még mélyebbre ásunk a témában, és nagy előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. Számos blog, fórum foglalkozik a koreai kultúrával, olyat még nem igazán találtam, ahol kizárólag irodalmi síkon taglalják.

A koreai irodalom megközelíthetősége - Vol. 1

A koreai irodalom életében a kínai nyelv, írás és kultúra a 19. század végéig olyan szerepet töltött be, mint a magyar irodalom életében a latin nyelv. Ez volt a magas kultúra megjelenési nyelve.

 A művek kezdetben kínai nyelven és kínai írással jelentek meg, majd koreai nyelven, de kínai írással, és csak idővel juthattak el arra a szintre, hogy a saját nyelvükön a saját írásukkal fejezhessék ki gondolataikat, könnyedén és gátak nélkül. Elvégre, eddig a pontig csak komoly nehézségek árán tudtak írni. A kínai és a koreai nyelv egészen más felépítésű, a kínai izoláló, azaz elkülönítő, míg a koreai agglutináló, azaz ragozó, tehát alapvetően összeférhetetlen a koreai nyelv kínai írással. Próbáltak létrehozni erre az állapotra egy írásformát a 7. században, ez volt a ridu, a hivatalnok írás, ez azonban nem könnyítette meg az írni vágyók helyzetét.

„Megengedhetetlen és nagyon megalázó, hogy egy olyan szép és önálló nyelvnek, mint a miénk ne legyen saját abécéje és kénytelen legyen idegent használni. Különben a kínai betűk nehezek is ahhoz, hogy népszerűvé válhassanak. Népem jó része nem, is érti meg a kormány által kiadott utasításokat és határozatokat... Innen van népem borongós, sötét élete. Föltétlen szükségünk van népszerű nemzeti abécére.” (Szedzsong király 1397-1450)

Maga a koreai írás, a hangul Szedzsong királynak köszönhetően jött létre 1443-ban, aki így nyilatkozott a kezdeményezéséről: „… tehetséges személyek egy délelőtt megtanulhatják, de a félkegyelműeknek is legfeljebb tíz nap szükséges.” Nos, ezt tanúsíthatom, tényleg nem túlságosan bonyolult memorizálni az ábécéjüket, arról nem nyilatkoznék, hogy én melyik csoportba tartozom, ez maradjon az én titkom, sem dicsőíteni, sem sajnáltatni nem akarom magam. :)

Node próbáljunk meg visszatérni a cím által meghatározott témához. Ma már nehéz elképzelni, hogy az internet világa előtt hozzá tudtak férni bármilyen információhoz más kultúrákkal kapcsolatban. Ez a koreai kultúra terjesztésénél még inkább igaz, hiszen ahhoz, hogy „meghódítsák a világot”, alapvetően szükség van egy mindenkit behálózó, földrajzi és kulturális korlátokat nem ismerő csatornára. Pedig hozzá lehetett, csak kicsit nehezebben.

A koreai irodalom első tengerentúli megjelenése az 1890-es években történt.  Az első mű, ami angolul megjelent, Kim Mandzsung Kuunmong („A kilenc-felhő álom”) című műve volt.

A Koreai Kulturális és Művészeti Alapítvány kezdte el támogatni azt 1974-ben, hogy a modern koreai műveket idegen nyelven is megjelentessék. Az 1980-as évektől kezdve számos fordítás készült el. 2011-es adatok szerint mintegy 1564 művet fordítottak le 34 nyelvre, 52 országban. Magyar nyelvre hét művet fordítottak, először 1958-ban jelent meg magyar nyelvű koreai szépirodalmi mű. Az első magyar-koreai szótár pedig egy évvel korábban 1957-ben Dr. Sövény Aladár vezetésével készült el.

Ha koreai irodalomról beszélünk, akkor nekem nem csupán a szigorúan szépirodalmi irodalmi alkotások jutnak eszembe, hanem minden olyan írásos mű, amivel egy kicsit közelebb kerülök a koreai emberekhez, a kultúrájukhoz, az életükhöz. Éppen ezért ilyen tekintetben forrásnak tekinthető minden olyan intézmény, társaság vagy konkrét könyv, ami ebben segíti az érdeklődőt.

Már 1892-ben kezdetét vette a Korea és Magyarország közötti hivatalos kapcsolat, ekkor kötöttek barátsági, kereskedelmi és tengerhajózási szerződést a Koreai Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői.  Sajnos, 1910-től a történelmi megpróbáltatások miatt megszakadt ez a kapcsolat, de 1989-től újra élt a diplomáciai kapcsolat az országok között. Így kihagyhatatlan forrásnak tekinthető a Koreai Köztársaság Nagykövetsége Magyarországon.

Intézményi szinten megkerülhetetlen a Koreai Kulturális Központ, mely 2012 óta látja el a magyar embereket a legkülönfélébb koreai kulturális gyöngyszemekkel, nem csak modern, hanem régi, klasszikus formában is, a kiállítások, bemutatók mellett, tanfolyamokat és még oly sok mást is tartanak az érdeklődők számára. Érdemes meglátogatni őket!

Ide sorolnám még az egyetemeken zajló koreai oktatást is, egy kis reklámot csinálva többek között az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek is, melynek már jó pár éve lelkes hallgatója vagyok.

 A Külkereskedelmi Főiskolán 1989 szeptemberében kezdődött meg a koreai nyelv oktatása. A nyelvi oktatás Osváth Gábor nevéhez köthető, aki a phenjani Kim Ir Szen Egyetemen sajátította el a koreai nyelvet. A Külkereskedelmi Főiskolán Osváth Gábor írta meg az első magyar nyelvű koreai nyelvkönyvet, valamint igei vonzattárt és társalgási zsebkönyvet. A történelmi és az országismereti oktatásban Fendler Károly működött közre, aki nyugalmazott diplomataként a Koreai-félsziget viszonyainak elismert szakértője.

Az ELTE bölcsészkarán csak 1997-ben indult meg a négy féléves, úgynevezett koreai program. Az oktatás megszervezése és beindítása Dr. Birtalan Ágnes tanszékvezető egyetemi docens nevéhez fűződik, aki több ízben folytatott kutatásokat Dél-Koreában a hagyományos műveltség és a koreai buddhizmus tárgykörében. A koreai program sikeres működésének eredményeképpen létrejött a koreai minor szak, majd 2008 nyarán megalakult a Koreai Tanszék.

Ha már ELTE, ha már Koreai Tanszék, akkor megemlíteném a Távol-keleti Intézet Könyvtárát is, ahol helyben használatra bárki elmélyedhet a témakörben.

Nagy hasznunkra lehetnek a távol-kelet kutatók és a lelkes utazók leírásai is. A 20. század elején két magyar utazó ismerkedett meg alaposabban Koreával, amelyek a mai napig forrásértékűek és óriási jelentőséggel bírnak. 

Elsőként gróf Vay Péter püspök látogatott el Koreába, aki abban a kegyben részesült, hogy személyesen találkozhatott Kodzsong császárral és Szundzsong trónörökössel. A magyar lelkipásztor később Magyarországra visszatérve publikálta tapasztalatait. (Vay Péter, gróf: Kelet császárai és császárságai. Franklin-Társulat. Budapest, 1906.) A könyv nagyban hozzájárult a távoli ország népének és kultúrájának megismertetéséhez Magyarországon.

A másik utazó Baráthosi Balogh Benedek néprajzkutató volt, aki a két nép hagyományainak közös eredetét vizsgálta, és kétszer is eljutott ebbe a távol-keleti országba. Tapasztalatait saját költségén, szerzői kiadásban publikálta. (Baráthosi BaloghBenedek: Korea, a hajnalpír országa. Budapest, 1929.) Ez a könyv tekinthető az első olyan önálló kötetnek Magyarországon, amely csak és kizárólag Koreával foglalkozik.

Hazai szinten két szakembernek illik megjegyezni a nevét: Osváth Gábor és Csoma Mózes. Osváth Gábor nyelvtanár, nyelvész, műfordító, a két Korea egyik legismertebb szakértője, Csoma Mózes pedig magyar orientalista, a Koreai-félsziget történelmének és politikai viszonyainak kutatója. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Koreai Tanszékének vezetője. Mindkettőjüktől olyan kiemelkedő és remek kiadványok jelentek meg, melyeket érdemes elolvasni minden érdeklődőnek.

Szeretnék megemlíteni még egy kitűnő forrást, melynek láttakor, én majdnem ugrálni kezdtem örömömben. Ez nem más, mint a Koreanisztika bibliográfia, mely a magyarországi Korea-kutatás átfogó bibliográfiája. Ez egy röpke 133 oldalas csoda! 

Az internet elterjedése óta találunk blogbejegyzéseket, cikkeket, tanulmányokat, értékeléseket, melyek a koreai irodalommal foglalkoznak. Már nem kell akkora kutatómunkát végezni, ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a minket érdeklő tartalmakhoz, főleg, ha idegen nyelveket is beszélünk. Hazudnék, ha nem tartanám a koreai irodalom felkapását is a már korábban említett hallyu-láz folyományának, de ez nem baj! Minden nemzet megérdemli, hogy megmutathassa értékeit a világnak!

Koreai irodalom - Intro

Napjainkban már Európát is utolérte az a folyamat, ami Korean wave, hallyu vagy magyarosan koreai hullám néven ismert. Ezek az elnevezések a koreai, elsősorban populáris kultúra világméretű terjesztését jelenti, ami az 1990-es években indult útjára, kezdetben Japánban, majd szépen lassan behálózta az egész világot, és egyre népszerűbb. Nem is csoda, hiszen rájöttek arra, hogy a kultúra éppolyan jövedelmező lehet, mint a műszaki cikkek forgalmazása, ha nem jobban. Sőt, a jelenség lényege éppen az, hogy, akit egyszer elkap a láz, minden koreai dolog iránt fogékony lesz. Ügyesen felépített marketing ez, ami nagy adag profizmussal párosul.

A hallyu részét képezik a pop együttesek, a filmsorozatok, a divat, a gasztronómia, ám van egy olyan kultúrális tényező ,ami nem kap akkora hangsúlyt, mint a többi, ez pedig a gazdag és csodás irodalom. Nem tudnám és nem is akarnám letagadni, hogy én is évek óta rabja vagyok a koreai kultúra egészének, lenyűgöznek azzal, hogy egyediek, mégis rendkívül divatosak, a koreai nyelv szépségéről nem is beszélve.

Célom ezzel a bloggal, hogy egy picit az irodalmukkal, és ezáltal velük is jobban megismerkedjek én is, és az olvasó is.Szigorúan felépített rendszert nem ígérek, inkább az érdekességekre helyezném a hangsúlyt, de igyekszem meghozni a kedvet és felhívni a figyelmet!