Észak-koreai képregények: Propaganda vagy Propamanga?

Ha Észak-Koreára gondolunk, akkor nem az olyan szórakoztató műfajok jutnak eszünkbe, mint a képregények, de meglepő módon még ott is érdeklődnek irántuk. Sőt! A képregények olvasása a legnépszerűbb szabadidős elfoglaltság a Koreai-félsziget szigorúbbik felén. A dél-koreai manhwa (만화) elnevezéssel szemben az egyszerűség jegyében geurimchaek-nek (그림책) hivják, ami tükörfordításban képkönyvet jelent.

A könyvesboltokban kb. 100 won-ért árulják a köteteket, ez nagyjából 26 Ft-nak felel meg, de akinek nincs rá pénze, az is gyakran megáll, és átfutja a legújabb részt.

A leggyakoribb téma a képregényeknél a kém vagy katonai thriller, ami rejtetten vagy kevésbé rejtetten a japán és amerikai imperialista világ ellen tüntet, és ülteti el az elmékben a negatív érzelmeket irántuk. Emellett állítólag sok képregény azoknak a forradalmároknak a naplóbejegyzéseit dolgozza fel, akik Kim Ir Szen mellett harcoltak.

A másik kedvelt téma a koreai legendák átültetése képregényes formátumba. Ezen belül különösen népszerű karakter Tangun, az első koreai királyság alapítója és feltehetően első királya. A legenda szerint  szerint egy medve és egy tigris azért imádkoztak az égi lényhez, hogy emberré válhassanak. Hvanung (환웅), az égi király, Hvanin (한인) fia egy csokor ürmöt és húsz gerezd fokhagymát adott nekik és arra kérte őket, várjanak türelmesen 100 napig egy barlangban, és ne menjenek fényre. A tigris nem tudta betartani és állat maradt, a medve azonban három hét után sikeresen nővé változott. Magányos volt viszont, és egy szantálfa alatt imádkozott Hvanunghoz gyermekért. Hvanung feleségül vette a medve-nőt és hamarosan megszületett Tangun, akinek neve azt jelenti, „szantálfa-úr”.

Tangun legendáját minden koreai ember ismeri, akár az északi, akár a déli oldalán lakik a demilitarizált övezetnek, a legtöbben hiszik is, meg nem is. Észak-Koreai azonban szintet lépett azzal az állításával, hogy az észak-koreai főváros, Phenjan közelében megtalálták az alapító király földi maradványait.

Hogy igazad mondanak, vagy nem, mindenki döntse el saját belátása szerint! A képregény-kultusz mindenesetre nem ismer határokat és politikai nézeteket.

(Forrás:https://www.koreabang.com/2012/pictures/north-korean-comic-books-propaganda-or-propamanga.html)

A tigris és a datolya (koreai népmese)

 

A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:

 - Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris.

 A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. "Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!" - gondolta magában a tigris.   

Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:
- Nesze datolya, csak ne sírj már! - Erre a kicsi abbahagyta a sírást.
A tigris így gondolkozott: "Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat."
Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket.
Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is.
Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant.
A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. "Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!" - gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson.
Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla.
A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt.

(forrás: http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/3_036_a_tigris_es_a_datolya.htm)

A felnőtt színezőkönyvek már Koreában is hódítanak

Világszerte óriási népszerűségnek örvendenek a felnőtt színezőkönyvek, melyeket a napi mókuskerékben megfáradt, stresszes emberek számára találtak ki. Gondolom én. Személy szerint, nekem pont nem lenne türelmem aprólékosan színezgetni, ha stresszes vagyok, de mindenki máshogyan vezeti le a feszültséget, de nem is ez a lényeg. Tény, hogy nagyon szépek ezek a kiadványok, és tehetséges illusztrátorok dolgoznak rajtuk, és hát lássuk be, meg is érdemelték, hogy nekik is legyen egy olyan területük, amivel kitörhetnek, és ha ügyesek, nagy népszerűségre tehetnek szert.

Jelenleg a legnépszerűbb még mindig Johanna Basford "Titkos kert" (Secret Garden) és "Elvarászolt erdő" (Enchanted Forest) művésznévre keresztelt könyvei, de például már Dél-Koreában is a saját kezükbe vették az ügyet helyi illusztrátorok, és elkezdtek kiadni eredeti koreai műveket, a koreaira fordítottak mellé (bár nem igazán értem, hogy ezeket a könyveknek miért kellenek fordítások...).

Már a koreai celebek is ezen könyvek rajongói közé tartoznak, egész pontosan Suwa Hers című könyvének, amiben minden előfordul, ami egy sztereotipikus huszonéves nőről eszünkbe jut (döbbenet a címből kiindulva:)), úgymint divat, smink és egyebek, nem mintha ez baj lenne. :) 

Suwa és Taeyeon (SNSD)

Egyre több és több tematikus kiadványjelenik meg, mint például cicabarátoknak, leendő anyukáknak, hősszerelmeseknek és így tovább. Valószínűleg a kör még bővülni fog, a kérdés az, hogy meddig tart ennek a hullámnak a lendülete, és akkor is lesz-e a piaca, ha éppen nem számít hipertrendinek.

Forrás: http://kpopfighting.com/2015/07/22/adult-coloring-books-gain-popularity-among-korean-celebrities/

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Adott egy koreai-amerikai nő, a koreai háború borzalmaival megvert családi háttérrel, aki hoz egy kétesélyes kimenetelű döntést: Észak-Koreába utazik angolt tanítani, és az ott tapasztaltakat lejegyzi és megosztja a világgal.

Hálás téma, nehéz megvalósíthatóság. Aki  egy kicsit is fogékony a politikára, történelemre vagy csak egyszerűen érdeklődik a nagyvilág és az elzárt kultúrák iránt, felkapja a fejét Észak-Koreára, és biztosan el is akarja olvasni a könyvet. 

És hogy miért nehéz a megvalósítás? Aki egy kicsit is fogékony a politikára, történelemre....etc. biztosan hallott már a Kim Ir Szen által megalapított diktatórikus államról, amit természetesen ott nem így neveznek, hanem dzsucsénak, ami tulajdonképpen egy autarkikus politikai és bizonyos szintig vallási eszme is. A világtól elzárt gazdasági forma olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag mindentől elzárták az embereket, álhíreket kapnak a világról, nem utazhatnak sehová és istenként tekintenek kedves vezetőjükre és annak felmenőire. 

A turisták számára létrehoztak egy kirakatvárost, kiváló statisztákkal az utcákon, akik elhitetik a naiv turistákkal, hogy minden rendben van, az emberek elégedettek és boldogok. Rengeteg hírt hallani arról, hogy mennyire pórul tud járni az, aki nem készíti fel magát eléggé Észak-Koreából, és buliból elmegy oda szétnézni, és közben úgy kerül munkatárborba - valószínűleg élete végéig -, hogy nem is érti, hogy mit követett el. Nem is olyan régen egy 21 éves amerikai fiút ítéltek 15 év munkatáborra, amiért elemelt egy politikai zászlót egy hotelből. És ez csak egy ok a sok közül, többek között például azért is bíróság elé kerülhet az ember, ha a nagyvezérek szobrai előtt el meri magát mosolyogni, tehát vitathatatlanul észnél kell lenni. 

Suki Kim tehát egy ilyen légkörben hazárdírozott az életével, miközben ráadásul halmozottan hátrányos volt, hiszen amerikai dél-koreai, és hát lássuk be, egy is elég lenne a kettő jelző közül ahhoz, hogy állandóan megfigyelés alatt tartsák az embert.

Suki Kim 13 éves koráig Szöulban élt, majd Amerikába költöztek a szüleivel. A koreai háború az ő családját sem kímélte, családja ketté szakadt, rokonai tűntek el nyomtalanul Észak-Koreában, erről részletesen ír könyve elején. Nem csoda tehát, hogy egész életében foglalkoztatta Észak-Korea, újságíróként számtalanszor járt is ott. Később jelentkezett a Phenjani Műszaki Egyetem tanári állására, és 2011-ben fél évig tanított ott angolt a phenjani hallgatóknak.

Érdekes és megrázó végigélni vele együtt a magány és a paranoia minden formáját. Állandó készenlétre és bizalmatlanságra volt szükség, sohasem lehetett tudni, hogy csak kíváncsiságból kérdeznek tőle valamit, vagy tesztelni próbálják, hogy később bemárthassák. Ez azonban a hallgatók életének is szerves része, ha rosszat szólnak vagy vétenek, társaiknak kötelességük jelenteni azt.

Internet nincs, intranet is csak a kiváltságosoknak. Kalózfilmek jutnak be az országba, de különösebben nem érdekli őket, nem hisznek el semmit, amit nem a propaganda ad be nekik. Az agymosás teljes!

A könyv azonban nem csak erről szól, hanem általa beleláthatunk egy kicsit az ott élő fiatalok életébe, gondolataiba, egy kicsit közelebb juthatunk hozzájuk. Ez egy olyan része a könyvnek, amivel én személy szerint még nem találkoztam Észak-Koreával kapcsolatban

De még emellett sem szabad elfeledkezni a tényekről:

"Meg kell értenünk, hogy Észak-Korea a valaha létezett legkegyetlenebb elnyomó rendszer. Nem hasonlítható semmi máshoz, a Szovjetunióhoz sem, mert itt még az elit sem élvez kiváltságokat." (Suki Kim)

Interjú Suki Kimmel: http://hvg.hu/kultura/20150506_Suki_Kim

További könyvek Észak-Koreáról: http://www.theguardian.com/world/2014/may/29/the-best-books-on-north-korea

Könyv megvásárlása: http://bookline.hu/product/home.action?_v=Suki_Kim_Nelkuled_mi_sem_vagyunk_Elet_az_eszak_koreai_diktatura_elit_egyetemen&id=278270&type=22

Koreai közmondások

A karácsony nálunk könyv nélkül nem karácsony, ezért nem okozott nagy meglepetést sem az, hogy könyv, sem az hogy Koreával kapcsolatos könyv csücsül a fa alatt számomra. Így összekötvén a kellemest a hasznossal, beszélnék a koreai közmondásokról, ugyanis ezzel foglakozik az az ominózus könyv.

Először is tisztázzuk a fogalmakat. Mi a szólás? Mi a közmondás?

Szólás: "Olyan közkeletű és a stílust szemléletesebbé, hangulatosabbá tevő állandósult szókapcsolat, amelynek jelentése pusztán elemeinek jelentéséből rendszerint nem érthető, és amely általában önmagában nem teljes mondat. Pl.: falra borsót hány, kivágja a rezet, ráncba szed.

A szóláshasonlat olyan, rendszerint hasonlat alakú szólás, amelyben a hasonlított megőrizte eredeti jelentését, a második tag pedig többé-kevésbé elhomályosult jelentésű, s gyakran csak nyomósításra, fokozásra használjuk. Pl.: Ártatlan, mint a ma született bárány."

(http://www.kislexikon.hu/szolas.html#ixzz3x6gR7PTK)

Közmondás: "Olyan sokszor használt (idézett) mondat v. mondat értékű szókapcsolat, amely általános életbölcsességet, igazságot rövid, találó nyelvi formában fejez ki (pl.: Sok kicsi, sokra megy. Addig hajlítsd a fát, míg fiatal!). A közmondásnak jelentős stilisztikai és nyelvtörténeti értéke van. Indokolt használata színesíti beszédünket, írásunkat."

(http://www.kislexikon.hu/kozmondas_a.html#ixzz3x6h1ElDq)

A különbség talán az közöttük, hogy a szólások hangulati elemek a beszédben, sokkal árnyaltabbá vagy humorosabbá tudjuk velük tenni a mondandónkat, valamihez kötni kell őket, hogy működjenek. Ezzel szemben a közmondások "készen vannak", azaz önmagukban hordozzák a mondanivalót. Olyan alapigazságok, melyek a mai napig érvényesek, tanítanak minket.

A közmondások mégis kettős természetűek, egyrészt gyökeresen kötődnek az adott nép kultúrájához, hiszen ahhoz, hogy valami közmondássá váljon hosszú idő szükséges, így magukban hordozzák az adott nép esszenciáját. Mégis, mintha tudnák fontosságukat, mindenkit tanítani akarnak, saját nemzetük fiait, lányait és a kívülállókat egyaránt. Ezt érezvén, mindenkihez el tud jutni a mondanivalójuk, közel érezzük őket magunkhoz.

Ha koreai közmondásokról beszélünk nem mehetünk el - itt sem - szó nélkül  a kínai hatás mellett. A távol-keleti, Kína központú kultúrkör országaiban a kínai nyelv igen nagy hatással volt az ide tartozó országok, Korea, Japán és Vietnám nyelvére. Egészen a 19. század végéig hivatalos nyelvként élt. Hatása elsősorban a szókészlet és az állandósult szókapcsolatok terén figyelhető meg. A szókészletnek mintegy ötven százaléka kínai eredetű. Éppen ezért a közmondások is két csoportra tagolhatók: kínai eredetűek és kínai elemekből szerkesztettek. 

A kínai eredetű közmondások általában négy szótagúak, és általában nem fordítják le koreaira, tehát kínai nyelven és írással szerepelnek a közmondásgyűjteményekben,  előfordul azonban, hogy a legismertebbeket lefordítják, ebben az esetben párhuzamosan él egymás mellett a két változat.

A közmondások mai koreai neve szoktam, azaz népi mondás. Emellett több régebbi elnevezés is fennmaradt: kumon (arany szavak), kjogon (bölcs szavak), ion (közös szavak). A koreai nyelv kínai nyelvű közmondásainak elnevezése kosza szongo (régi, kész kifejezések) vagy hancca szongo (kínai írású, kész kifejezések). 

Magyar lelkülettel nem nehéz megérteni a legtöbb koreai közmondást, hiszen a hasonló társadalmi, gazdasági helyzetek hasonló gondolatokat szülnek. Ennek értelmében sok koreai közmondásnak létezik magyar verziója. 
Pl.: Ki korán kel, boldogságra lel. = Ki korán kel, aranyat lel.
Ha mást akarsz a vízbe lökni, te esel bele először. = Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Ha el akarod ejteni a tigrist, be kell menned a barlangjába. = Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Ha emlegeted a tigrist, megjelenik. = Ne fesd az ördögöt a falra.

Ahogyan az látszik, a tigris egy gyakori félelmet keltő motívum a koreai nép kultúrában. Ennek meg is van az oka. Korea északi fele Szibériával határos, ezért arra a szibériai tigris felbukkanása valós probléma volt, és a mai napig az.

Vannak olyan közmondások is, melyhez erősen ajánlott a koreai kultúra ismerete ahhoz, hogy megértsük. Pl.: Szöulba megy, és ott Kim urat keresi. Ehhez tudni kell, hogy Koreában a Kim vezetéknév olyan gyakori, mint nálunk a Horváth, Kovács vagy Kiss. Tehát ennek a magyar megfelelője: Tűt keres a szénakazalban.
Vagy: A szerzetesek országában kontyot keres. A buddhista szerzetesek kopaszok, tehát ennek a jelentése, hogy ott keresi, ahol nincs.

Lee Jeyson koreai kutató több kategóriát megkülönböztetett, amikor a falusi társadalomhoz kapcsolódó közmondásokat vette górcső alá (Lee Jeyson. Korean preverbs. In: Ho-min Sohn szerk. Korean Language in Culture and Society. University of Hawaii Press. 2006.):

1. Vulgáris, trágár: Ha szapora a fingás, már közeli a szarás.
2. Opportunista, ezért két eltérő szemlélet is létezik ugyanarról: Amilyen az apa, olyan a gyereke. <=> Az apa ilyen, a gyerek olyan.
3. Felsőbb rétegekkel való szembefordulás: Három nagy veszedelem van a világon:urak, tigrisek, kígyók.
4. Buddhista szerzetesek elmarasztalása: Ha veszedelem jő, a szerzetes Buddha mögé bújik.
5. Nyomorúság, nélkülözés: Éhezz három napig, a negyediken lopni fogsz.
6. Beletörődő fatalizmus: Ha hordóba bújsz is, a sorsod megtalál.
7. Gazdagság utáni vágy: Ha van pénzed, még a szűzlány tökét is megveheted.
8. Patriarchális kultúrában a női szerep: Ha lányt szül, kétszer sír az anyja. De létezik ilyen is: Özvegyember tudja csak, mennyit dolgozott a felesége.

A sok beletörődő, melankolikus tartalom mellett azért létezik életigenlő, reménnyel teli is: Lehet hosszú az éjszaka, de sosem tart örökké.

Kötelezően ajánlott irodalom: Sári László (szerk.). Koreai közmondások. Kelet Kiadó. 2014.

Gumiho, avagy a kilenc farkú róka meséje

My Girlfriend is a Gumiho

Mindjárt itt a karácsony. Hogy ez miért kapcsolódik egy kilenc farkú rókához, rögtön megmagyarázom. Nálam a karácsonyi hangulat eljövetele nem korlátozódik a szigorúan karácsonyi témájú dalokhoz, mesékhez, filmekhez, hanem gyakorlatilag bármitől elkaphat a karácsonyláz, ami egyszer valahogyan a karácsonyi időszakban talált rám, és kellemes élményt adott. Így vagyok a kedves (vagy nem oly kedves) gumihóval is, mivel pont egyszer karácsonykor néztem meg egy kellőképpen idealizált gumiho interpretációt, de az ünnepek alkalmából jól is esett ez a fajta naiv romantikus megközelítés.

Szegény róka így nekem ünnepi szimbólummá avanzsált, így ha már karácsony, ha már koreai kultúra, akkor jöjjön a gumiho meséje! 

A gumiho alakja nemcsak a koreai, hanem a kínai (huli jing) és japán (kitsune) mesékben és legendákban is megjelenik. A japán és a koreai kultúra is a kínai mitológiából vette át - mint oly sok minden mást is. Egy róka alak, aki ha 1000 évet él, gumihóvá válik. Bármivé átváltozhat, de általában egy gyönyörű, fiatal nő képében jelenik meg, így könnyűszerrel elcsábítja a férfiakat, majd ezután megeszi a májukat vagy a szívüket. Alapvetően az a nagy különbség a kínai-japán és a koreai szemléletben. Az előbbiekben a rókaszellem lehet pozitív és negatív is, sokszor nagy bölcsességgel, tartással és ambíciókkal megáldott lény, míg a koreai történetekben egy kegyetlen karakter, ami emberi húsért-vérért áhítozik. A rókaszellem imidzse oly módon megromlott Koreában, hogy a későbbi irodalmi alkotásokban már félig ember, félig róka képében járta a temetőket éjjelente, és kiásta az embereke szívét. 

Számos legenda jelent meg a Myths and Legends from Korea: An Annotated Compendium of Ancient and Modern Materials című gyűjteményben, ahol a történetek alapján elmondható, hogy akkor is volt valami rókaszerű a megjelenésükben, amikor emberi alakot öltöttek, de ennek ellenére előfordult, hogy még annak a lánynak az anyja sem látta a különbséget, akinek az alakját felvette. 
Misztikus lény, ami/aki számos alkotót megihletett. Készültek róla könyvek, filmek, de még képregények és videójátékok is. A koreai képregényeket, azaz manhwák közül kettőt, a filmek közül szintén kettőt emelnék ki, bemutatván, hogy mennyire eltérő feldolgozások születtek.

Az első manhwa a Shin Gumiho, ami egy romantikus történet. Már főhősünk neve is arról árulkodik, hogy itt nem a folklórban megszokott vérszomjas rókaszellemmel fogunk találkozni, ugyanis a "shin" jelentése új, a "gumiho" jelentése pedig régi róka. Shin Gumiho nagy vágya, hogy emberré váljon, azért, hogy megtartsa ígéretét annak, akit egykoron szeretett. Mielőtt azonban még emberré válna, egy bosszúálló démonvadász a lelkét egy kardba zárja. Később ez a kard egy fiatal fiúhoz kerül,  Gumiho feléled és a kaland elkezdődik! 
(Megjelenés éve: 2009, szerző: Han Hyun Dong)


A második képregényben, mely az Oh, My Romantic Gumiho címet viseli, szakítanak a klasszikus gyönyörű-fiatal-lány gumiho elképzeléssel, ugyanis ebben az esetben a kedves gumiho hímnemű. A történet szerint Ji Eun több éve randizgat Gyuhóval, aki egyszerűen tökéletesnek tűnik, de természetesen van egy kis bibi ebben a tökéletességben: Gyuho 700 éves, egy gumiho, el akarja venni feleségül és különösen nagy érdeklődást mutat a lány mája iránt. Ji Eunnak tetszik Mr. Tökély, és a Twilight-szerű viszony is, de kérdéses, hogy ez a valóságban is annyira romantikus-e.

(Megjelenés éve: 2010, szerző: Kim Yeong Mi)

Jöjjenek a filmek, két egészen eltérő stílusú. 

Az első film kötődik az eredeti gumiho elképzeléshez, tehát egy horror film, mely a The Fox with Nine Tails címet viseli. A történet alapja megegyezik a legtöbbel, Harah, a gumiho szeretne emberré válni, és ehhez kell neki egy férfi, akinek kitépheti és megeheti a máját, közben beleszeret ebbe az emberbe, Hyukba Eddig semmi izgalmas és kevésbé romantikus nem lenne a sztoriba. Közben azonban üldözi egy alak a pokolból, aki el akarja pusztítani, és a film hangulata ebben az esetben a legkevésbé sem aranyos vagy naiv. Ettől a feldolgozástól még nekem sem lesz karácsonyi hangulatom! :D

A másik film egy zenés vígjáték, a The Fox Family. A történet középpontjában egy gumiho család áll (meglepő fordulat a cím után :D), akik alattomos céloktól vezérelve a hegyekből a városba költöznek. Tudniillik, ahhoz hogy emberré váljanak - mely nekik is nagy vágyuk - emberi májra van szükségük, melyet napfogyatkozáskor kell elfogyasztani, és erre ezer évente csak egyszer van lehetőség. Hogy az emberek közelébe férkőzhessenek cirkuszt alapítanak, de az egyetlen ember akihez közel kerülnek Gi Dong, akibe ráadásul az egyik rókalány beleszeretett...

Mi a közös tehát a koreai rókaszellemekben? Veszélyesek, emberré vagy halhatatlanná akarnak válni, kicsit sajnálnivalóak és túl gyakran lesznek szerelmesek. :)

Végezetül, ezen a vonalon maradva és egyben keretet adva a mesének egy kis zene:

További érdeklődőknek: 
https://en.wikipedia.org/wiki/Kumiho
http://www.pantheon.org/articles/k/kumiho.html

A koreai irodalom megközelíthetősége - Vol. 2

Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben említettem, egy távoli kultúra (földrajzilag és egyéb szinteken is) elérése esetén az internet szerepe elvitathatatlan. Ma már nem kell órákig a könyvtárban rostokolnunk a cédulakatalógusok felett, hanem elég a megfelelő szavakat a megfelelő helyre bepötyögnünk, és máris miénk a világ. Ha az nem is, de a keresett információ, vagy legalább a kiindulópont igen. Sőt, elgondolkodtató, hogy azokat a könyveket, melyeket olvasunk, valaki saját utazása alapján megírta, vagy a szótárt, melyet fordításhoz segítségül veszünk, valaki összeállította.

Ha szigorúan vesszük az irodalom fogalmát, akkor sem tudjuk igazán szigorúan venni. Arra gondolok ezzel, hogy egy szépirodalmi alkotásnak szinte minden esetben van egy elemzése, az elemzéseknek egy összefoglaló kötete vagy egy bibliográfia a témában, vagy akár a szépirodalmi művek ilyen-olyan szempontból létrehozott jegyzéke. Hiszen éppen ez az irodalomtudomány lényege, és ettől olyan szép az irodalom, szabad és csapongó.

Ezért nehéz magam bármiféle korlátozás alá vetni, amikor azokat a forrásokat elemzem, amik által közelebb kerülhetünk a koreai irodalomhoz, akár az internet előtt, akár az internet után.

Több olyan forrást is találunk az interneten, melyek abban segítenek minket, hogy egy összefüggő képet kapjunk a koreai irodalomról a kezdetektől napjainkig. Sokan nem tartják hiteles vagy megbízható forrásnak a Wikipédia szócikkeket, de személy szerint én kedvelem őket, főleg, ha csak tájékozódni szeretnék valamiről, és nem szeretném beépíteni az ott talált információkat egy tudományos munkába. Az általam vizsgált témakörben is készült egy szócikk, ahol meglehetősen alaposan és részletesen számba veszik a koreai irodalmat. Ez a cikk kiindulási alapnak tényleg tökéletes.

Emellett elérhető az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban a Korunk című folyóirat 1932. évi májusi lapszáma, mely szintén összefoglaló jelleggel foglalkozott a témával. Régi forrás, de az általa tárgyalt téma gyökerei sem változtak sokat az évszázadok, évtizedek során, szintén érdekes olvasmány.

Ezeknél még pompásabb gyűjtemény a Terebess Ázsia Lexikon Koreával foglalkozó szelete, ahol az irodalomtörténet mellett ismerkedhetünk a koreai költészettel, közmondásokkal, népmesékkel, novellákkal, sőt még letölthető tartalmat is belecsempésztek, a Tigris intelmecímű koreai elbeszélés gyűjteményt.

A koreai költészetről az Irodalmi Jelen című folyóiratban is megjelent egy cikk, mely elérhető a honlapjukon. A cikket Lee Gil-Won, dél-koreai költő írta és Stenszky Cecília fordította. Erről az oldalról további témába vágó tartalomra ugorhatunk.

Nagy kedvencem a Xiaolongimnida.hu, melynek szerzője tökéletesen körbejárta már a koreai kultúrát minden oldalról. Természetesen ő is írt egy cikket a koreai irodalomról, szórakoztató és érdekes. A cikk végén ő ajánlja nekünk aKoreai Fordítóintézet honlapját, valamint az Amazon-t, mint továbblépési lehetőséget. Ezek az oldalak angol nyelvűek, mint ahogyan az általuk szolgáltatott tartalom is. Napjainkban a magyarul megjelent koreai szépirodalom száma még nem valami bőséges, a Wikipédia szócikk végén találhatjuk a magyar fordításban megjelent műveket.

Szerencsére azért nem kell kétségbe esni, hogyha az interneten szeretnénk magyar fordítású művekbe botlani. A novellák és versek olvasása sem lehetetlen. A Nagyvilág című folyóiratban Kiss Marcell válogatásával és fordításával jelent meg több koreai novella magyar fordítása. 

A Konfuciusz Intézet honlapjáról letölthető több sidzso vers Hwang Dzsinitől, aki az egyik legismertebb és legkedveltebb koreai költőnő. A versek eredeti szöveggel, valamint nyers- és műfordításokkal is elérhetőek. A fordító természetesen Osváth Gábor.

Hwang Jini

A Magyar Elektronikus Könyvtár sem hagy minket cserben. Itt szintén sidzso versekre bukkanhatunk, melyek Az öt barát éneke címet viselik. A fordító az előzményekből talán már kikövetkeztethető, igen, szintén Osváth Gábor.

Ha valaki hozzám hasonlóan nemcsak az irodalomhoz, hanem a nyelvészethez is vonzódik, akkor ajánlom figyelmébe azt a remek írást, mely a koreai fonetikus írást, és annak jelentőségét elemzi a koreai irodalomban. Találtam még két érdekes cikket, ezek már jóval messzebb visznek a témától, és tényleg csak a bátraknak ajánlom! Az egyik a koreai és más kelet-ázsiai nyelvek viszonyáról szól, a másik pedig a magyar névutórendszert boncolgatja a koreai nyelv szempontjából. Egyik sem könnyű téma, de a maga nemében lenyűgöző.

Ha már internetes környezet, érdemes körülnézni a könyvtárak netes katalógusaiban, az Országos Idegennyelvű Könyvtáréban például a Koreai irodalom tárgyszóval egészen jelentős lista elérhető.

Az előző bejegyzésem végén már feltűntettem egy nagyon részletes bibliográfiát, ezt újra megteszem:Koreanisztika bibliográfia. Emellett az ELTE BTK Gépeskönyvében is elérhető egy másik fajta, ez azonban inkább nyelvészeti jellegű.

Ezek a források kiragadott részletek, amivel azt szerettem volna illusztrálni, hogy milyen sok oldalról (mint honlap és mint szempont) közeledhetünk a koreai irodalomhoz Természetesen ennél még többet is találhatunk, ha még mélyebbre ásunk a témában, és nagy előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. Számos blog, fórum foglalkozik a koreai kultúrával, olyat még nem igazán találtam, ahol kizárólag irodalmi síkon taglalják.